Amikor egy ügyes fiu vagy lany fölmaszik a zsiros rud tetejere, es lehozza a hust, akkor elkezdödik a dobalozas, meg a kamionok be a varosba, boriccsuk le ezt a sok paradicsomot, mondjak a kamionosok, mondjak a többiek, jo-jo, de akkor megdobalunk mindenkit, s tenyleg megdobalnak mindenkit. Es terdiggazolas paradicsompüreben lesz utana az egesz varos, meg hülyen pislogo emberek, mert kicsit csip azert a paradicsomle, meg dobjunk püret bele a mindenkinek leginkabb az arcaba ha lehet persze, amitöl mindenki püresarcu lesz. Huhu en is püresarcu lettem peldaul, meg paradicsommaghaju, megparadicsomhejfülü. Közben feszit az ember mellkasbol, mert nem akarja, hogy a nagy paradicsomanakonda kiszoritsa belöle a szuszt, amikor a kis utcaba bejön a kamion a sok paradicsommal, meg összenyomodo emberekkel.
Aztan, amikor mar megint csödbe ment a varos es mar sehol nem talalnak több paradicsomot a kertekben, hogy behozzak, akkor aszmongyak, hogy naennyivolthülyek, mennyetek tusolni, meg enni, meg cigizni. Es akkor az aranyos varosi emberek kiallnak a kapuba a slaggal es lemosnak minket, meg vödröket borogatnak az erkelyröl, mert nem szeretik a koszos-ragados turistakat, ahol laknak.
Ime nehany koszos-ragados turista, sajna nem mertem bevinni a telefonomat, de jol tettem, mert az is püres lett volna, hejj.