Tul azon, hogy a kerekparokat dobalni is lehet szaraztesztaval, porehagymaval, van egy dolog, amire mindennel jobban alkalmasak. Hajtani oket egy bicikliseket szereto mediterran orszag utcain. Az autosok turelmesek. Atengednek, megallnak, kiszallnak es csokit adnak, meg penz, meg kokaint... Mindenesetre kedvesek.

A bicikliutak szelesek, nincsen tuzcsap a kozepukbe epitve, es legtobbszor aszfaltbol vannak, ami a budapesten elofordulo jarokoves agyremhez kepest vodor viz a sivatagi boklaszas utan. Jajaja... kepzeljetek, a padkak le vannak vezetve az utra, nincs tobbe felmentem a jardara, elort a csuklom anyu.

Az utak vonalvezetese viszont tokeletesen koveti a spanyol habitust. A fouton indulo ut egyszercsak bekanyarodik a calle huszonnegyezredikre, es elveszik a haztombok kozott, soha nem kerul elo tobbe. Vicces.

Azert sem vernek meg, ha a jardan megy az ember biciut nelkul. Legalabbis eddig gyorsabb voltam, mint a gyalogosok.