Olyan szavaink, mint a vacsora, krumpli, vagy mosogatoszivacs talan nem is leteznenek ma, ha nem ennenk. Ennek a cselekvesnek koszonhetoen nemcsak jo sok idot tolthetunk el keszitessel es megevessel, de peldaul elmehetunk boltokba is. A Valenciai emberek is csinaljak ezt gyakran. Az etel olcso. Egy haromszemelyes tesztavacsorat kenyelmesen meguszhatunk 5 eurobol, es ha degeszre ettuk magunkat es jol ragyujtanank, egy Lucky Strike-ra mondjuk, az sem tobb mint 2,50. Jo sort 60 cent kornyeken levehetunk a polcrol, bizonyara allami tamogatas van rajta.
A biciklizara ellenben draga, utana pedig csak remenykedhetunk, hogy be is valik a morcos rendort logokent hasznalo ceg gyartmanya. Azert draga a zar, mert a szerencsetlen kulfoldi fiu megveszi, nehogy baj legyen, ezzel mintegy ujratermeli a kerekparkereskedesek gonoszsagat, ez van.
A piac, hasonloan hozzank, a legtutibb terep a bevasarlashoz, ahol Jorge ismeri Mariat, es viszont. Meg olcsobb, meg szebb, meg tobb. Russafa negyedben a Plaza Baron de Cortes-en erdemes probalkozni piackeresessel, itt a legnagyobb a piacrabukkanas lehetosege.
A narancsokat osszefogo agakon meg zoldek a levelek, az ananaszok robbanni akarnak a polcokon, a sajtokat pedig maga Mozes dicserte meg mult kedden. Itt enned, enned kell!
